Talán mindenkinek volt egyszer olyan álma, amikor elsétált egy pékség előtt, és megérezte az ínycsiklandóan áradó frissen sült kenyér illatát, hogy de jó lenne kiszállni a mindennapok taposómalmából, felállni az irodai székből, és nyitni, mondjuk, egy pékséget…! Történetünk törekvő, valami szépre, jóra, újdonságra vágyó hőse is erre gondol, amikor élete párjával megnyitja első önálló pékségét, ami ráadásul nem is akármilyen sütöde, hanem: kék. Kék ott a bútor, a cégér, a lisztes kötény, de még a zsömle vagy a kalács is. Talán mert a kék az ég színe, a tengeré, a vidámságé és a boldogságé… A kék pék lendületes, zenés története arra tanít, hogy merjünk álmodni, terveket tűzni magunk elé, fogjunk össze a szeretteinkkel, és akkor semmi sem lehetetlen. Igen, az összefogás ereje: ebben a szórakoztató, interaktív játékban maguk a nézők, a gyerekek is részt vesznek, megtapasztalhatják, hogy a színházban pusztán a fantázia erejével és a szavak mágiájával varázsolunk, akár a semmiből: a levegő süteménnyé, játszótársunk pedig éppen sütőlapáttá változik, ha úgy akarjuk. Mert a mesében és a színpadon minden lehetséges: zenével, énekkel, tánccal, bábokkal, legfőképpen pedig egymással, egymást érintve mindenre képesek vagyunk. És a történet végére a gyerekek nemcsak a hatalmas, közösen „sütött” kék kalácsban gyönyörködhetnek, hanem annak élményét is megtapasztalhatják: hogyan lehet az egymásra utaltságot igazi adománnyá, varázserővé formálni.