Az Anconai szerelmesek habkönnyű története szenvedélyesen és szellemesen vallja, hogy élni voltaképpen nagyszerű dolog, és hogy mennyi örömöt találhatunk egy csésze friss kávéban, egy váratlanul ránk zúduló nevetésben, vagy épp a tenger felől fújó szél zamatában.

Friedrich Dürrenmatt drámája groteszk humorral idézi meg azt a képtelen világot, amelyben a leszámolás és a személyes bosszú ilyen természetes kényszerűséggel következhet be. „Túl nagy a kísértés, és túl nagy a mi szegénységünk”, vallják álságosan a drámában, miközben szemünk előtt bontakozik ki egy másik, mélységesen humanista töltetű cselekményív is: két ember kudarcba fulladt sorstörténete.

Császár András, a középkorú hivatalnok már unja jól megszokott kis életét, azonban minden megváltozik, amikor a metróban összeütközik egy ismeretlennel és elcseréli vele az aktatáskáját.