1967-et írunk. Budapest szórakozni vágyó fiataljai készülődnek a hétvégi bulizásra. Nagy a tanakodás, hogy hova is menjünk! A Várba az Omega-hoz, a Metro Klubba a Metro-hoz, a Bercsényibe az Illés-hez, vagy a Műszaki Egyetem Vásárhelyi Klubjába, a Bartók Béla úton?

Aki ez utóbbi mellet döntött, izgatottan siet és áll be a hosszú, utcai sorba, amely a szomszéd sarki „Mészöly-tanszékig” kígyózik. Valami új, valami érdekes van születőben!

Igen, a klubban új felállású együttes játszik Máté Péterrel a mikrofonnál. Különleges hangja, stílusa, az újdonság erejével hatott az akkori magyar énekesek mezőnyében. És mögötte a színpadon a Máté Együttes, akiket később Főnix együttes néven ismerhettek meg. Ezzel kezdetét vette Péternek egy akkor még csak sejtett, de ma már mindenki által elismert és tisztelt énekes – zenész pályafutása.

A klub volt a zenei otthonunk. Péter több hangszeren játszott, zenei érzékenységével, fantáziájával igazi életet vitt a fellépésekbe. Rövid időn belül az egész klub egy nagy-nagy baráti körré vált, lehetővé téve az új zenei elképzelések kipróbálását, természetesen nem feledve a közös bulizásokat, a ’drönk-bárt’, a vacsorázásokat a „Szegedben” (13 Ft volt egy pirított máj). És jöttek a felkérések és fellépések. Gólyabálok, fesztiválok, külföldi vendégszereplések. Mindenhol óriási sikerrel, a közben kialakult „Máté – stílussal és a sok-sok új Máté szerzeménnyel. A közönség megérezte az élő zene varázsát, és az őszinte odaadást, ami a színpadról sugárzott. Máig nem feledhető a vidéki turnék élménye, a rajongók visszaváró szeretete, vagy a hajnali lángosevés Dabason, Kurucz Gyuri buszából kiszállva.

Péter nem volt megalkuvó a zenében, ami az akkori hivatalos közeg szemében nem jelentett előnyt. Talán ennek is „köszönhető”, hogy a pályatársai közül neki készült el legkésőbb az első nagylemeze, az „Éjszakák és Nappalok”, a Főnix közreműködésével. Azóta is a legnagyobbak közé tartoznak az „Elmegyek” és az „Azért vannak a jóbarátok” című szerzeményei.

Közös zenei pályafutásunk megszakításokkal, korai távozásáig tartott. Dalainak fellépéseinken való tolmácsolása mind a mai napig biztos sikert jelent és nagy megtiszteltetést, ha a magunk lehetőségeivel hozzájárulhatunk a magyar könnyűzene klasszikusának megismertetéséhez, zenei varázsának továbbviteléhez.