Lázár Ervin meséje úgy tesz, mintha rendes mese volna. A hős – itt történetesen Király Kis Miklós – útnak indul benne, hogy megkeresse, aki neki hiányzik az életéből – ez most éppen Tündér Tercia, a világ legszebb lánya. A rendes mesékben ezt többnyire megálmodni szokták – a mi hősünk tévében látja. S ha már útnak indul, segít is neki mindenki – még egy boszorkánypalánta is. De mi sarkallja arra ezt a szeplős kis vakarcsot, a legkisebb boszorkányt, Amarillát, hogy Király Kis Miklós oldalára álljon? Hát éppen az, hogy nagyon is szeretne már az oldalára állni: és épp akkor ott állni, amikor az oltár felé igyekeznek. Minden halad a mese szabta úton, hősünk megszabadítja Tündér Terciát, s jöhetne a boldog végkifejlet – de nem Lázár Ervinnél! Nála még Anya-Banya széllé változtatja büntetésből Amarillát, mert segített hősünknek. Aztán Király Kis Miklós a lakodalmának kellős közepén kioson a kertbe, és a szélbe tartja arcát. A szél meg csak sír, sírdogál körülötte, és Király Kis Miklós, a győztes csak áll szomorúan...

Szereplők:

Király Kis Miklós – Dévai Zoltán
Tündér Tercia; Miklós anyja; Csillaganya – Molnár Gábor Nóra f. h.
Amarilla; Róka – Nagyabonyi Emese
Marilla – Kiss Izabella
Rilla – Lőrincz Tímea
Anyabanya; Sárkány – Nešić Máté
Táltos, Miklós első lova; Csillagfiú – Papp Arnold
Anyabanya lova; Ezüstszőrű, a Sárkány lova; Obsitos; Világ kovácsa; Csillaggyerek I. – Rutonić Róbert
Aranyszőrű, Miklós második lova; Csillaggyerek II.; Kisinas – Virág György

Dramaturg – Németh Ervin
Zene – Keresztes Zoltán
Koreográfia – Demcsák Ottó
Díszlet – Pataki András
Jelmez – Rutonić Róbert
Fényterv – Komoróczy Gábor
Rendező – Pataki András