Tehet-e valaki arról, amilyennek születik? Jogos-e kirekeszteni embertársunkat egy olyan tulajdonságáért, amiről és ami ellen vajmi keveset tehet? Dönthet-e sorsunkról egy ilyen „rendellenesség”? És hogy lehet ilyen komoly kérdéseket feszegetni egy bohózatban?

A szatíra nagymestere, Johann Nepomuk Nestroy ’A talizmán’ című komédiáját Keszég László rendezésében láthatják, és megígérjük, hogy minden kérdésre választ kapnak! Főhősünk, Titusz sokáig kívülálló környezetében, mígnem egyszer csak csodatévő talizmán birtokába jut: rőt fürtjei egy parókának köszönhetően mindenki által imádott hajkoronává alakulnak át. Frissen felfedezett beilleszkedési képességének köszönhetően megfordul a szerencséje, és – az addigi balsors helyett – mindent sikerre visz; ám a végletek sosem vezetnek jóra. Féltékenység, ármánykodás szele támad fel, s minthogy a szálak összekuszálódni látszódnak, félreértések sora szül mulatságos helyzeteket, hogy aztán a végén ki-ki az eleve elrendelt sorsát teljesítse be. Hiszen ahogy azt már Goethe is megírta: „Elvégre az vagy - ami vagy. / Viselj parókát milliónyi fürttel, / Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel, / Az maradsz mindig, ami vagy.”