Varró Dániel a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja és Molnár György dalszerző tíz éve járják az országot – megzenésített versekkel tűzdelt – műsorukkal, amely a hazai zenés irodalmi programok palettáján is kitűnik egyedi és modern stílusával, különleges humorával.

Kisváros az olasz tengerparton, annak is varázslatos, napfényes főtere. Nincs is jobb hely arra, hogy szerelemről, vágyról, tavaszról szóljanak az örökzöld slágerek. Imádnivaló, bolondos szereplők gabalyítják a szálakat: Don Tomao, a korosodó amoroso, könnyűvérű szobalánya, leleményes panziósnő, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló presszós, az életunt milliomos és a többiek mind kergetik álmaikat, míg a komédia közepén ott áll szédülten egy magyar lány…

A magyar néprajztudomány hosszú időn keresztül alig fordított figyelmet a parasztság szerelmi életének kutatására. Az idevonatkozó megfigyelések többnyire esetlegesek, véletlenek voltak. Általánosan hatott az a nézet, hogy a „komolytalan pikáns” témakör tudományos vizsgálata felesleges vagy éppen igazi tudóshoz méltatlan időtöltés. Az előadáson olyan tabutéma kerül terítékre, amely ma sem elfogadott beszédtéma, különösen nem a falusi öregek szerint.