W. Shakespeare: IV. HENRIK
királydráma
fordította: Vas István

IV. Henrik Anglia uralkodója volt 1399-1413 között, az első király a Lancaster-családból. Előbb persze II. Richárd király a fiatal Henriket örökre száműzte az országból. A leendő király ezért 1398-ban a francia udvarba menekült, ahol szíves fogadtatásra talált, és egy évvel később (egy sikeres partraszállásnak köszönhetően) egész Angliát meghódította. Richárd, miután Henry Percy árulásának köszönhetően maga is fogságba esett, kénytelen volt trónjáról lemondani. Néhány hét múlva a fogoly Richárd - valószínűleg erőszakos halállal - meghalt.

Henrik tehát elfoglalhatta a trónt... Az ezt követő időkről mesél Shakespeare: a korábbi áruló, Percy elleni harcról, a király körüli ármánykodásokról, hős és nemes férfiakról, szerelmes asszonyokról, izgalmas csatákról. Modern kalandfilmeket megszégyenítő izgalmakra, lélektani hitelességre és szenvedélyes románcra számíthatunk az udvarban és a csatamezőn egyaránt. Percy fia, Hővér harcias alakja, a higgadt király bölcsessége, Henrik herceg életvidám, mégis hűséges személyisége csak pár a számtalan klasszikus karakter közül. Shakespeare azonban a humor mestere is volt: e művében Falstaffal ajándékozta meg a világirodalmat, ezzel is még színesebbé és többrétűvé téve királydrámáját.

Tim Carroll kezében a karmesteri pálca, a tucatnyi férfiszereplőt terelgeti majd a helyes útra: a hővérűeket az egyik oldalra, a náluk csak cseppel higgadtabbakat a másikra.