“Csak annyit kell tennem, hogy neveket döfök abba, ami ott van, ugyanúgy ahogyan
a késemet döföm egy tyúk hasába. Így tudom meg, hogy Isten ott van.”

Egy szerelmi háromszög történetébe ágyazva, alapvető egzisztenciális kérdéseket boncol a darab. Mire használjuk szavainkat és van-e valódi azonosító erejük a neveknek? Hogyan éljük meg az Istenhitet vagy annak hiányát? Meddig képes az ember saját személyiségét elfojtva, félretéve, beilleszkedni a szabályok által kijelölt keretek közé?

Rendező: BOTOS BÁLINT