Leclair: Scylla et Glaucus (1746) - zenés tragédia prológusban és öt felvonásban - koncertszerű előadás, magyarországi bemutató
"Jean-Marie Leclair (1697-1764) 1746-ban 49 éves volt, amikor - Franciaország és egész Európa egyik legünnepeltebb hegedűvirtuózaként, számos hegedűre írt remekmű, köztük 48 szonáta és 12 concerto szerzőjeként - pályafutása csúcspontján állva váratlanul tragédie lyrique-et komponált a párizsi opera számára. Valószínűleg minta lehetett számára Rameau 1733-ban meghozott - a kortársakat ugyanilyen módon meglepő - döntése, amellyel az akkor ötvenéves, ünnepelt zeneelmélet-író Rameau az Hippolyte et Aricie megírásával véglegesen a színpad felé fordult.
Leclair Scylla et Glaucus című zenés tragédiájának párizsi előadásai csupán mérsékelt sikert arattak, aminek oka nem a műben, inkább a körülményekben kereshető: a buffonista harc fordulatai közepette egy operaszerzőként ismeretlen francia komponista "régimódi" (azaz francia stílusú) műve nem sok jóra számíthatott. A már a 18. század közepén feledésbe merült opera modern kori újrafelfedezése John Eliot Gardiner érdeme: amikor majd 240 évvel születése után a mű Londonban Gardiner vezényletével első alkalommal megszólalt, az előadás koncertmestere Simon Standage volt, aki ezen az estén az Orfeo Zenekart is vezeti.
A Scylla et Glaucus nemcsak keletkezéstörténetében hasonlít az Hippolyte et Aricie-ra, hanem zenei értékeiben is méltó társa Rameau remekművének. 2011 áprilisában az Hippolyte-ot adtuk elő, ezen az estén a Scyllát szólaltatjuk meg Magyarországon első alkalommal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A francia barokk repertoár legzseniálisabb darabjaiként ezek az operák csak az európai barokk legkiemelkedőbb műveihez foghatók. Reméljük, egyetértenek majd velünk abban, hogy a Scyllát Monteverdi, Purcell, Bach, Händel, Rameau és Vivaldi főművei mellett is megérdemelt hely illeti a 21. századi koncert- és operaszínpadon." (Vashegyi György)
