A darab 1928-ban készült el, sokáig A császár kék szeme címet viselte, amelyet a szerző mondhatni az utolsó pillanatban változtatott meg Olympiá-ra. Még ugyanebben az évben mutatta be a Magyar Színház fergeteges sikerrel. Egy évvel később, 1929-ben már el is készült az első filmes adaptáció, melyet 1960-ban egy újabb követett.
Híres előadása volt az 1965-ben rendezett Madách Színházi bemutató, amelyben az egyébként New Yorkban élő Darvas Lili játszotta Eugénia hercegnő szerepét. Ha egy magyar huszár öt nyelven beszél, kitűnő táncos, pompásan lovagol, és remekül bridzsel; biztos lehet felőle, csak idő kérdése, hogy a nagy szerelmi kihívás mikor teríti le. Nem érdemelne sok szót az ilyen történet, ha a leselkedő veszély nem egy látszatra gőgös, rideg, fennhéjázó nőben öltene testet, aki ráadásul társadalmilag is hozzáférhetetlen: a trónörökösné első udvarhölgyét pletykák nem övezhetik, erkölcsileg feddhetetlen kell legyen. Mi végre volna azonban a környezete, ha nem azért, hogy gombolyítson körülötte annyi ármányt és intrikát, amennyi szükséges a felsőbb körökben kötelező unalom elviseléséhez. Az Olympia egyike Molnár Ferenc legmívesebben komponált vígjátékainak.
Hét szereplő, egy helyszín, egyetlen éjszaka. Az Olympiában – ez jellemzi egyébként az összes Molnár-darabot – semmi sem fölösleges. Az események óramű pontossággal követik egymást, a szereplők merő jóakarattól vezetve kuszálják a szálakat, mégsem egyszerű szerelmi komédiát látunk. Ám, érhet-e jó véget az osztrák hercegnő és a magyar huszártiszt közötti szerelmi történet egy világháború küszöbén, a végnapjait élő monarchiában?
