Fehér Ferenc pőresége világít. Fölhúzza vállait, eltűnik a nyaka, törzse előredől, mozgatja a hátizmait, keze a háta mögött. Akár egy testi-szellemi fejlődésében megrekedt lény. Nincs „társadalmi azonossága". „Előember", aki gigászi küzdelmet vív, hogy kiegyenesedjék, és megtegye az első, bizonytalan lépéseket. Egyik kézzel megtámasztott fej; kinyújtott, majd az ölbe visszarántott láb. Pózok-gesztusok, melyek egyszerre idézik föl az antik görög-római szobrok héroszait-férfiszépségeit, a Michelangelo-freskók istenembereit, a mozgásukban is korlátozott fogyatékkal élőket és a középkori Krisztus-ábrázolásokat. Mindezek - csakúgy, mint a rendszeresen visszaköszönő, ismétlődő, mimetikus mozdulatsorok - Fehér védjegyei. Mindazonáltal a Sirzamanze egyértelműen analóg a 2003-as, Kaspar Hauser ihlette Kaspar-variációkkal, annak továbbgondolásával, az Exittel és a 2005-ös Emberkönyvvel. Utóbbival ellentétben azonban: a rejtélyes hangzású, szakrális mű fejlődéstörténet. Fehér egyszerre áldozat, megnyomorított véglény, leigázhatatlan túlélő. Bicebóca-sága, testének rázkódása, remegése, ahogyan térdre ereszkedik, miközben mintha élelmet keresne: mind az emberi (sic!) - nem pedig a „civilizált" - létért folytatott, rettentő erőfeszítések. Míg a 2004-es Medusa piercingben a torzszülöttből számítógépes játékok megtörhetetlen hőse, a Message-ben pedig hivatásos tömeggyilkossá válik, a Sirzamanzéban, végül: ecce homo.
Simon Judit: anya, társ, szerető, totem, idol, archetípus. Nem a szenvedélyek vezérlik, hanem a tökéletes odaadás. Mint aki már mindenről - így a saját akaratáról is - lemondott, mindent eleresztett. Közönyösen falja a fémtálból a spagettit; egy váratlan pillanatban láttatni engedi vállait, kibukkan a fanszőrzete - hagyja, hogy bekebelezze a férfi." (Horeczky Krisztina: Mellékdal, Sirzamanze)

Vadösztönök, szoptatott hiéna, ezer éves lajhár,
csecsszopó halál, átkozott boszorkák,
indián vérek, indián imák városa,
indián fekete mondák, a kezük gyűrött,
halált sugalló paraj hörgés, szent himnuszok, ősi emberek,

IMÁK VÁROSA.
IMÁK VÁROSA.

Zene: Fehér Ferenc
Fénytervező: Bánki Gabi
Szakmai konzultáns: Hegedűs Sándor
Koreográfia: Fehér Ferenc