A drámát 1962-ben játszották először Magyarországon Németh László fordításában. Akkor a kőszínházakat megelőzve a legendás Universitas Együttes mutatta be Sólyom Katalin főszereplésével, pár évvel később pedig már a Madách Színház is műsorra tűzte Psota Irénnel a címszerepben.

García Lorca balladisztikus történeteinek atmoszférája, titkokkal teli világának rezdülései és

csodálatosan erős nőalakjai elvarázsolnak mindenkit, és különleges színpadi gondolkodásmódra késztetik az alkotókat.