A harmadik bé osztály új tanítónőt kapott. A fiatal, alternatív pedagógiai elveket valló Palóc Ildikó végtelenül hisz az elfogadásban, a demokráciában, ellenzi a frontális oktatást és a tekintélyelvű pedagógiát. Sajnos azonban nem minden szülő nyitott az új értékekre, egyesek akadékoskodnak, ironizálnak. Ildikót elkeseríti ez a hozzáállás, úgyhogy kénytelen keményebb eszközökhöz nyúlni. Hamarosan elszabadul a pokol. És egy idő után már mi sem tudjuk, felnőttek vagyunk-e vagy gyerekek...

Vajon miért fog el bennünket a rettegés, ha felnőtt fejjel megint be kell ülnünk az iskolapadba?

Lehetséges-e a valódi reform ott, ahol a fejekben nem változott meg semmi?

Hol van a határ diktatúra és szervezett iskolarendszer között?

Hol van a határ felnőtt és gyerek között?