Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással voltak a napóleoni háborúk, anyja királypárti meggyőződése, a katonatiszt apa áthelyezései miatt a család gyakori helyváltoztatása, ifjúkori olvasmányai, valamint verskísérletei. Irodalmi példaképének François-René de Chateaubriand-t tartotta. A három Hugo fivér 1819-ben létrehozta a Le Conservateur Littéraire (Az irodalom védelmében) nevű irodalmi lapot. Victor is tevékenyen részt vett a szerkesztésben. Itt jelentek meg versei, az Alphonse de Lamartine és André Chénier költészetét párhuzamba állító tanulmánya, a Bug-Jargal és Abel nyolc novellája. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. XVIII. Lajos 1200 frank évi kegydíjban részesítette 1822-ben a Bourbonokat dicsérő Ódák kötetéért. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. Republikánus, demokrata, sőt szocialista eszméket vallott. Olvasta Charles Fourier és Pierre-Joseph Proudhon írásait. Az alkotmányozó nemzetgyűlés, a törvényhozó gyűlés és a főrendi ház tagjaként felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. Jean Monnet-t és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását.