Díszlet- és jelmeztervező, vezető főrendező.

1901-1956-ig élt.

1921-ben lett az Operaház tagja, előbb díszlettervezőként, majd rendezőként, pályája utolsó szakaszában a színház vezető főrendezője volt. A magyar színpadi kultúra operai vonatkozásainak legnagyobb alakjai közé tartozott. Díszlettervezői minőségében a hagyományos stílust képviselte, azt, amelyben felnőtt, és amely működése idején világszerte divatban volt. Ezen a stíluson belül azonban a maximumot nyújtotta artisztikumban, hangulatban és történelmi helyi hitelességben. Rendezői munkásságának lényege a minuciózus pontosság, a legapróbb részletekig kidolgozott rendező könyv volt. Teljesen a zene alapján állott - mint minden nagy operarendező: a mozgásokat a muzsika ritmusára, hangulatváltásaira állította be. S ez természetes, hiszen művelt muzsikus, kiváló zongorista volt.

Egy ideig ő irányította az Operaház balett-programját is, s mondhatni, hogy főrendezőként a színház tulajdonképpeni szellemi vezetője volt. Igen sokszor hívták külföldre, rendezői, tervezői minőségben. Halála is egy ilyen vendégszereplés alkalmával következett be, mikor Münchenben Fricsay Frigyesnek állította be a Hovanscsinát. Főiskolai tanárként ő nevelte a fiatal operarendezők gárdáját.