karmester
Michel Plasson a 20. század végének, 21. század elejének egyik legjelentősebb francia karmestere. Különösen ismert a francia opera, azon belül is Gounod és Massenet műveinek magas színvonalú interpretációjáról. Tevékenysége nem korlátozódik a francia repertoárra: vezényelte (és CD-n rögzítette) Rahmanyinov zongoraversenyeit is a szólista Jean-Philippe Collard-ral, továbbá Brahms A végzet dala című művét, illetve Wagner és Verdi munkáiból is többet. Plasson már kisgyermekként különös tehetséget mutatott a zongora iránt, Lazare Lévy növendékeként mélyítette el tudását. Később a párizsi konzervatóriumban zeneszerzést és ütőhangszereket tanult. 1962-ben Besançonban első díjat kapott karmesterként, majd a következő néhány évet az Egyesült Államokban töltötte, ahol karmesteri stúdiumokat folytatott Erich Leinsdorf, Pierre Monteux és Leopold Stokowski irányításával. Plasson 1966-ban Metzben zeneigazgató lett, a pozíciót két éven át töltötte be. 1968-ban a Théâtre du Capitole de Toulouse igazgatója és zenekari igazgatója lett. 1979-ben mutatkozott be a Covent Gardenben és a nyolcvanas évek elejére annyi koncertfelkérése érkezett, hogy 1983-ban a toulouse-i színház igazgatói posztjáról le kellett mondania, miközben a zenekari igazgatói pozícióját megtartotta. 1987-ben a zürichi Tonhalle Orchestra első vendégkarmestere lett. 1994-ben a Drezdai Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója lett. A kilencvenes években számos lemezfelvételt készített, közülük is kiemelkedik a Massenet-operákból kiadott sorozata. 1999-ben a Drezdai Filharmonikusoknál befejezte a munkát, de franciaországi pozícióját megtartotta. 2003-ban nyugállományba vonulásáig Michel Plasson számos európai és amerikai zenekarral dolgozott együtt, emellett a világ legrangosabb operaházaiban vezényelt, köztük a New York-i Metropolitanben, a Chicago Lyric Operában, a Covent Gardenben és számos más helyen.