Ügyelő.A szegedi teátrum főügyelője, Stefanik Sándor ha kell, egy-két mondatos szerepeket is bevállal - akár atlétatrikóban is.
Nemzetőrként is fellép a főügyelő. STEFANIK SÁNDORNAK 25 ÉVE SZERELME A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ.
Direktorok jöhetnek-mehetnek, de minden teátrumban vannak olyan háttéremberek, akik nélkül nehezen lennének előadások. Ilyen Stefanik Sándor főügyelő is, aki 25 éve jegyezte el magát a Szegedi Nemzeti Színházzal. Stefi nemcsak az ügyelőpultot kezeli, ha kell, egy-két mondatos szerepeket is bevállal. - A kábelgyárban voltam hőközpontkezelő, amikor az egyik cimborámat, aki színész szeretett volna lenni, nem vették fel a színművészetire. Javasoltam, menjen el a színházhoz dolgozni, hogy közelebb legyen a tűzhöz. Egyedül nem mert, ezért én is vele tartottam.
A műszaki igazgató bevitt bennünket a színpadra; amikor megláttam onnan a nézőteret, azt mondtam neki: ez olyan gyönyörű, hogy bármilyen munkát ajánl, elfogadom. Világosítónak, fejgépesnek vett fel nagyon kevés pénzért: a korábbi 6500-ról rögtön 4000 forintra csökkent a fizetésem - emlékszik vissza az 1987-es kezdetekre Stefanik Sándor. Nem sokkal később, amikor az operatársulat Kerényi Miklós Gábor rendezésében A bolygó hollandit próbálta, beosztották fényszabályzós kollégája mellé, aki másnap megbetegedett, és neki kellett átvennie a munkáját.
A 120 perces operaprodukcióban 192 világítási jel volt, de hiba nélkül megcsinálta, így a fényeffektusokra különösen odafigyelő rendező megszerette. Ha Szegeden dolgozott, Stefinek kellett világítania. Amikor 1994-ben megüresedett az egyik ügyelői poszt, kollégái javasolták, próbálja meg. A művészek és a műszakiak is szeretik, meg tudja csinálni.
Az ügyelőpultnál minden előadás alatt nagy a pörgés, az ügyelőnek ezer dologra kell figyelnie. Stefinek rengeteg története van. - A Faust elkárhozása volt ügyelői pályafutásom legnehezebb produkciója. Nem akadt belőle két egyforma előadás, a háttérben mindig improvizálni kellett a technikai nehézségek miatt. Igyekeztünk mindent úgy megoldani, hogy a néző ne vegyen észre semmit.
Operett- és musicalrajongó vagyok, nem tudom megunni a Csárdáskirálynőt és a Marica grófnőt. Nem bírom a durvaságot, az erőszakot. Amikor a Mechanikus narancsra készültünk, megnéztem előtte a filmet, és kiakadtam, hogy ezt kell majd megcsinálnunk. Nyomasztó volt, először utáltam, de a premierre megszerettem.
Imádom Vajda Júliát, Fekete Gizit, Szilágyi Annamáriát, Danis Lídiát - nem folytatom a felsorolást, mert aki kimarad, megsértődik. Mi nem a fizetésért, hanem a kollégák miatt csináljuk ezt a munkát. Olyan a színház, mint egy nagy család - fogalmaz Stefi, aki csak az igazgatói pályázat időszakát utálja. Ilyenkor ő is gyomorideggel küzd, mint a többiek.
