Feladatot, amellyel bebizonyíthatja, hogy ő is ér valamit, hogy ő is "rendes" ember, nem pedig "hibás". Ül a szalag felett, és nézi a köveket. Azt, hogy "rendesen mennek-e a kövek". Ha baj van, meg kell állítania a szalagot. De "nincs baj". Sosincs baj, s ő csak néz, és nem csinál semmit… A darab – amellett, hogy rákérdez: mit tesz és mit nem tesz értünk vagy velünk az Isten – a bennünk és körülöttünk lévő egyformaságról, az élet monotonitásáról, abszurditásáról, emberi sorsok beszürküléséről beszél. Költőien, hol humorral, hol pedig szívszorongató keserűséggel.
"A költői színházban hiszek. Hiszem, hogy a színpadi térben és időben mindennek jelentése van, akár tudattalan jelentése. Minden képkocka, amit a néző érzékelhet, láthat egy-egy előadás alatt, ezernyi és ezernyi információt hordoz, hordozhat.
Érzelmeket ébreszt és gondolat-sorozatokat indít el. A színház nekem elsősorban érzelmek és gondolatok társítása. Persze történeteket mesélünk így, úgy, amúgy, de a lényeg mégiscsak annak a fajta színházcsinálásnak a megtapasztalása, amely a világot gazdagnak, az embert bonyolultnak, a művészetet pedig e gazdagság és bonyolultság közvetítőjének tartja." (Rusznyák Gábor)
