Emlékszik-e még valaki arra, mi az a „szocialista vígjáték”? Aminek társadalmi mondanivalója ugyan kicsinyke volt, a humora pedig soványka, viszont a Patyolattól a Közértig bátran kritizálta az élet nagy kérdéseit. Dunai Ferenc A nadrág című komédiájának vígszínházi premierje egy csapásra szakított ezzel a módszerrel. Mert miről is van szó? Egy szocialista nagyvállalat igazgatója titkolt szeretője ágyában fekszik egy szexin forró éjszaka után. Egyfolytában a szocialista erkölcsről prédikál és a vállalati ünnepség díszszónoklatára készül a szocialista ipar csodálatos teljesítményéről. Egy valódi díszpinty. Egy potentát. Képzeljék el Feleki Kamillt, aki épp Ruttkai Éva ágyából kászálódik ki és keresi a nadrágját… Hát, igen. Ez a fránya nadrág! A bajok mindig ilyen apróságok miatt kezdődnek. Mert nadrág nélkül mit ér a legnagyobb társadalmi pozíció, a legpotensebb férfiúi büszkeség! Mi marad egy emberből a nadrágja nélkül? És mi marad a rendszerből egy nadrágja vesztett főkáderéből? Erről szól az elmúlt 60 év egyik legsikeresebb, és legmulatságosabb magyar és bátran kijelenthetjük: „szocialista vígjátéka”. Csak éppen a szocializmus bukott ki alóla. Vagy mégsem?

A Karinthy Színház előadása.