„Nekem nincsenek problémáim. Én halhatatlan vagyok. Nekem az élet engedelmeskedik, mert én vagyok a kezdet…

A születése pillanatától járó, értő, beszélő, önmagát élet és halál urának tudó óriáscsecsemő, akit apja eladott, akit pár órásan már a cirkuszban mutogatnak, aki játékból öl, ugyanolyan ártatlan és naiv mint egy újszülött. Vagy mégsem? Hiszen ő tudja, hogy „nincs szebb, mint amikor az ember éhes, és nem lakik jól, mintha fázik és nincs takarója, mintha beteg, és nem gyógyul meg.”