Egyre kegyetlenebb csapdákba űzi áldozatait az irányt tévesztett szeretet, a fel nem ismert bűntudat, a jeges önösség, és a mindenáron birtokolni akaró vágy. Vihar tombol Lear fékevesztett, gazdátlanul sodródó birodalmában: kint, az irányíthatatlan természetben éppúgy, mint odabent, a lélek színpadán. Apokaliptikus világ, ahol tér és idő, ember és állat, test és lélek egyaránt kizökkent: tébolyult, kétségbeesett lelkek próbálnak kapaszkodót, menekvést, kiutat találni – ha még létezik egyáltalán… Az emberi lét minden fontos kérdése megjelenik a darabban; a világ eredendő értelmetlenségét, s benne az ember eredendő otthontalanságát ábrázolja, mely „a lét legszélsőbb határai felől” támad és pusztít. A széthulló család és a gyermeki hálátlanság megrázó történetén túl a világban szembenálló gonosz és jó szinte kozmikussá felnagyított harcát ábrázolja. A kizökkent idő, a sarkaiból kifordult világ félelmetes látomása, ahol jó és rossz egyaránt elbukik, s a halálban furcsamód megtisztul (vagy inkább feloldódik, megsemmisül, eltűnik) a rossz is.

Talán apokaliptikus világképe, talán különös erejű válság-lenyomata miatt napjainkban különösen aktuális: több színház is műsorra tűzi, játsszák a fővárosban és az ország különböző pontjain.
A Móricz Zsigmond Színház bemutatóját Telihay Péter rendezi, igazi különlegessége, hogy új fordításban mutatják be, melyet az egyik legkitűnőbb kortárs Shakespeare-fordító, Nádasdy Ádám készített.

Fordította: Nádasdy Ádám

Dramaturg: Faragó Zsuzsa